Közép -Európában őshonos méh tenyésztett változatai: OLASZ ÉS KAUKÁZUSI MÉHEK
A méh a virágok nektárjából és más növényrészek édes nedvéből készíti a mézet. Felszívja a cukoroldatot és méhhólyagjában enzimjeinek segítségével átalakítja. Hozzákeveri saját fehérjéit, hormonjait, lépjeinek sejtjeiben tárolja, párologtatja, érleli. Az élelmiszerhiányos időben saját maguk részére élelmiszertartalékként használják fel a mézet.
A nedvek begyűjtésére a méhek fején különösen alkalmas szervek vannak, több ezerre tehető a szaglóidegek száma agyuk rendkívül fejlett idegrendszerrel bír. 60 km/órás sebességgel tudnak repülni, lábuk alkalmas testük minden irányú felemelésére, így majdnem minden helyzetből fel tudnak emelkedni. A Kaptáron kívül dolgozó méhek nemcsak tavasszal, de egész évben kutatnak a legjobb méhlegelő után. A kas többi tagjának táncukkal jelzik milyen gyűjtésre alkalmas helyre találtak a kutatók megfigyelései alapján. A méhek, amíg lehet ugyanarról a virágfajról hordják a nektárt. A hátsó láb páruknál van egy kis mélyedése a kosár, ami a virágpor szállítására szolgál a kasig. A virágpor mi rátapad vagy ráhullik hátsó lábának fésűjével és keféjével szedi össze.
A nyáron összegyűjtött mézet és virágport a méhek a lépek sejtjeiben tárolják. Érdekesség, hogy 1 km távolságról behordott nektárhoz 1,5 mg mézből termelt energiára van szükségük. A hidegebb idő beálltával a méhek az anya körül tömörülnek és igyekeznek 14 fok körüli hőmérsékletet biztosítani, amihez mozgásra, táplálákozásra és hő eneregia termelésre van szükségük. Minél hidegebb a tél, annál több mézet fogyasztanak. A szabadban áttelelő családnak 4-5 kg mézre van szükségük. Ha a raj hőmérséklete 8 fok alá csökken a család léte veszélybe kerül.
Január végén február elején az anya megkezdi petézését. 3-4 nap múlva kikel álcává vállva. A dajkaméhek pempővel, mézzel, virágporral kevert garatmirigy váladékkal etetik kb 6 napig. Ezalatt súlyának 1500-szorosára nő. Az étrend annak függvénye, mi lesz a lárvából. A kifejlett álca bábinget sző magának méhhé alakul majd kibújva 2-3 napig takarítja magát és a megürült sejteket, utána dajkálja, eteti a fiasítást. Ilyen korban dajkaméhnek hívják. Utána kb 20 napig végez más munkát a kaptáron belül. A dolgozó méh erős hordás idején csak két három hétig bírja a nehéz munkát, azután elpusztul. Viszont az áttelelő dolgozó méh augusztusban, szeptemberben bújik ki a bábbőrből és 6-7 hónapig is elél, amíg az új téli-tavaszi generáció el nem éri kirepülő korát azután egy napon már nem repül vissza a családhoz. Útközben vagy egy röplyuk előtt magányosan elpusztul.
Forrás: Rudnay János, Beliczay László – Mézkönyv